így, elsőre, kezdjük is mindjárt egy elég nagy lélegzetű dologgal (több részes is lesz mindjárt :) ). több okból is az. már nekem.

 először is azért, mert tényleg hosszúnak nevezhető nyaralásról szól, két hétről (mivel lesznek majd rövid, akár csak egynapos kiruccanások is). másodszor pedig azért, mert görögország a helyszín és a téma, ami pedig nagy kedvencem, vállaltan addict vagyok ebben a dologban...

harmadszor pedig azért, mert az országon belül krétáról lesz szó, mely véleményem szerint (vagyis: számomra) a legjobb hely arra, hogy valaki beleszeressen ebbe a csodálatos országba.

/>

picit lépjünk vissza az időben, méghozzá két lépésben. elsőre 1996-ra. akkor voltam ugyanis először görögföldön (ugyebár krétán), az alapozta meg a személyes vonzalmat. a nem személyest pedig egy hetvenes évekbeli bbc sorozat, a 'ki fizeti a révészt?', melyet a nyolcvanas években, vagyis az én gyerekkoromban adtak le magyarországon (vasárnap délutánonként, méghozzá:D és ez a második lépés ugye). e sorozat krétán játszódik, és nagyon de nagyon magával ragadott a táj és még a filmen is átszűrődő hangulat.

szóval, így kezdődött-de most egy későbbi, 2009-es utazás élményeit fogom megosztani itt.

ekkor már évek óta nem jártam arra, mindenféle egyéb 'teendőim' miatt: úgymint saját vállalkozás indítása, anyagi lehetőségek szűkülése, más pihenési formák előnybe helyezése. de abban az évben már nagyon hamar nyilvánvaló lett, hogy utazunk. utazunk újra görögországba, méghozzá a nagy szigetre, azon belül is megvalósítom régi álmom: a turisták által (legalábbis egyelőre-bár így is maradna..) kevésbé frekventált, barátságosabb, valódibb, és lenyűgöző szépségű déli part bejárását, megismerését-már amennyire ez két hét alatt lehetséges.

azonban minden út iraklioba vezet. esetleg chaniaba. nagyon esetleg sitiaba. e három helyen van ugyanis reptér a szigeten, de picit is számottevőnek az első kettőt nevezhetjük. Ezekre repültem is már, ennek az útnak az alkalmával tehát iraklio volt az érkezési helyszín.

ami ugye kréta fővárosa, és egy módfelett jellegtelen város. de tényleg. :) ha nem lenne mellette knossos, egy teljesen kihagyható, komolyabb látnivalótól mentes városnak nevezhetnénk. de knossos van. és van azért még valami, az pedig a mediterrán hangulat. és ha épített élmény nem is igazán van, ez utóbbi érzés vagy inkább érzet még ezt a helyet is vonzóvá tudja varázsolni.

na és még valami...történt, hogy a repcsi eleve késő este érkezett volna meg, akkor is ha nem késik-de késett, úgy egy órát. ez nekünk nem jött rosszul, mivel a foglalt szállásunk xerocambosban volt, a sziget dél-keleti sarkán, ami innen, a fővárostól egy jó három órás autókázásra volt. ezt nem szerettem volna éjnek évadján megtenni, két okból méghozzá: az egyik, h kréta nem éppen sík vidék. :D óriási szerpentinek (magasságilag persze, nem az út szélessége szempontjából:) ), hatalmas meredélyek...nem arra való, hogy tök sötétben, percről percre fáradtabban vezesse végig az ember. na és fentiek még egy dolgot garantálnak: a csodálatos látnivalókat, amiket tényleg látni is kell, ezért is volt szükséges a nappali utazás.

tehát, az első éjjelt „csak úgy” szándékoztunk eltölteni, bele a vakvilágba: előbb egy kis városnézéssel, egy reményeink szerint finom vacsorával, majd beesve vmi parti napágyba és ott lepihenve kicsit a másnap reggeli/hajnali út előtt.

így tehát egy cseppet sem zavart a késés, és minden úgy alakult ahogy szerettem volna. a városnézés után (ami tehát csak a hangulatban való megmártózást jelenthette :) ), jöhetett a vacsora.

picit a belváros szélén, közel a megmaradt városfalaknál (igény szerint részletesebb leírást is tudnék róla adni) találtunk egy kis, 4-5 asztalos kerthelyiséggel rendelkező tavernát. nem is volt másmilyen csak görög nyelvű étlap (ami egyet jelent azzal, hogy a helyiek látogatják elsősorban. ez pedig azzal jelent egyet, h autentikus házi, vagy legalábbis helyi konyhát visznek-mindenkinek az ilyen helyeket ajánlom görögországban!)

a pincér meglepően jól beszélte ellenben az angolt és el is kezdte magyarázni mi-micsoda. De miután pár perc után még mindig az előételeknél tartott és rájött, h így kb. két óra múlva venné fel a rendelést azt ajánlotta, h mi lenne, ha rábíznánk a dolgot: ígéri, nem etet ki minket  a vagyonunkból és ízleni is fog és jól is fogunk lakni.

nos, a helyzet az, h illető ha csak részben is de nem mondott igazat... ugyanis, mi nem jól laktunk, hanem egészen beteg módon zabáltuk tönkre magunkat. :D finomabbnál finomabb elő- és főételekkel, mint pl. saganaki, grilled feta, előétel-dolmada, cukkiniforgácsok vmi valószínűtlenül finom „bundában”, mindenféle húsok, finom bor, majd ajándékba raki, kül. dinnyék, csokitorta (nevezzük így)…és négyen fizettünk érte jattal együtt 50 jurót.és ott voltunk 11től fél 3ig…

Nem számítottam rá, h az egyik legtökéletesebb étkezés a fővárosi estén fog megtalálni bennünket de azért bánkódni nem bánkódtunk.:)

a következő megjegyzendő helyszín agios nikolaos. még xerocambosba menet ugrottunk be, a kora reggeli órákban. Nem tudom milyen lehet napközben-este (zsúfoltságra gondolok) de így reggel, a napsütésben a belső tó és a környéke is nagyon barátságos, sétára hívogató volt.

ierapetra kréta déli részének legnagyobb városa-és sokban hasonlít irakliohoz. :) vagyis jellegtelen, látnivaló nem sok, viszont itt van a kikötő, ahonnan chrissi szigetére induló hajók indulnak. ergo: akárcsak iraklio, ez a város(ka) is kihagyhatatlan. :)

azonban, mielőtt szó is esne fenti szigetről, jöjjön az első pár napunk otthona, xerocambos. nem egy turistaközpont (nem is igazán falu: inkább hosszan elszórt házak együttese, pár taverna, 10-20 szálláslehetőség, két felfoghatatlan szépségű és homokos partszakasz-és kb. ennyi), nem szerepel minden beszámolóban ami a szigetről készült, ezért is nagy köszönet mindenkinek aki ajánlotta nekem.

Csodálatos hely (sztem nem is annyira kihalt btw), a szerpentin pedig, ami ziros felől levezet „a völgybe” szemkápráztató, Amatu partja egyenesen értelmezhetetlen itt Európában (a karibi térségbe 'való'), de a túloldali kis öblök is nagyszerűek (mi inkább ezen utóbbiakban voltunk mivel a Ziros apartman, ahol megszálltunk annak a partján van).

Első rangú ételek voltak itt is: kipróbáltuk a Creta Sun-ban a híres nyúlstifadot, ettünk paradicsomosat is, citromosat is (számunkra a paris volt a jobb), de még ennél is jobban ajánlott az Akrogiali taverna. Bár elsőre nem tűnik jó helynek (fotós étlap, stb.) de nagyon finoman főznek. Remek sültek, előételek, édességek… bár talán egy árnyalattal drágább,mint a Sun.

folytassuk akkor tovább a keleti végekkel: következzen a híres pálmafás strand, ahol anno a bounty reklámfilmjeit is forgatták: vai. ez európa egyetlen ős-pálmafaeredeje, mellette banánültetvény, ránézésre picturesque hely.  

viszont…csatlakozom az általános nézethez, mely szerint biztos, h mindenki, aki teheti el fog menni oda a pálmák miatt-de sztem se érdemes ezt megtenni okvetlenül.:) szép, szép, szó se róla szép…de vhogy még sincs varázsa. xero ezerszer jobb.

kato zakros egy minifalu, xerocambos és vai között, kréta keleti partjain. hangulatos hely, onnan indul a death valley nevű szoros...érdemes ellátogatni oda. szállások is vannak, egy gondolattal drágábban, mint amúgy ezen a tájon általános.

és akkor jöhet a már emlegetett kicsi sziget, chrissi. szóval ierapetrából, egy kb. egy órás hajókázás után érjük el a helyet, mely látogatók nélkül sztem maga lenne a paradicsom. de, még így is hasonlatos lehet hozzá. :) engem legalábbis lenyűgözött. a hófehér homok, a türkizkék tenger, a cédrusliget…viszont sztem érdemes a központi helytől távolabb menni-egyrészt nem hallatszik oda a középütt nyomatott reaggae, másrészt ott semmi sem zavarja a fehér homok és a kék víz kapcsolatát-ergo, ott közelebb leszünk a paradicsomi állapotokhoz.:)

kréta nagy sziget, így egy két hetes nyaralásnál már érdemes több helyütt megszállni. mi két helyen tettük ezt meg, de talán a három még ideálisabb lehet.

a folytatás tehát innen, hogy felszedelőzködtünk és átutaztunk a sziget középső, vagy inkább már picit nyugatinak számító részére-hamarosan.:)